Hogyan válasszunk jó szigetelést?
A megfelelő szigetelés nemcsak a komfortérzetet javítja, hanem hosszú távon jelentős megtakarítást is eredményez. Egy jól átgondolt felújítás könnyen visszahozza az árát, ha tudjuk, melyik megoldás mire képes.
Sok háznál előbb-utóbb eljön az a pont, amikor érezhetően hűvösebb lesz a falak mentén, a padlás felől húz a hideg, és a fűtésszámla is magasabb a kelleténél. Ilyenkor merül fel először komolyan, hogy a szigeteléssel lehet gond, és talán itt az ideje utánanézni, mit tudna javítani a helyzeten. A mai anyagok és módszerek már jóval hatékonyabbak, mint azok, amelyekkel régen építkeztek, de valódi eredményt csak akkor adnak, ha jól választjuk meg őket, és oda kerülnek, ahol a ház tényleg veszíti a meleget.
Milyen falhoz milyen szigetelés illik és mekkora vastagságot érdemes választani?
A megfelelő szigetelés kiválasztásához a fal anyagát és a hőtechnikai adottságait is figyelembe kell venni.
A hazai ingatlanállomány nagyon vegyes, ezért érdemes pontos irányszámokat ismerni, hogy elkerüljük az alulméretezett vagy épp túlárazott megoldásokat.
Egy tipikus 38 cm-es porotherm fal alapvetően jó kiindulópont hőszigetelés szempontjából, de önmagában még nem elég. Ahhoz hogy a fal megfeleljen a korszerű hőtechnikai követelményeknek, általában 10-12 cm grafitos EPS réteg szükséges. A grafitos lapok hővezetési tényezője jobb, mint a sima fehéré, ezért vékonyabb réteggel is magasabb szintű szigetelést biztosítanak.
A régebbi építésű házaknál gyakori a 30 cm-es kisméretű téglafal, amely jóval kevésbé tartja a hőt. Itt reálisan 14-16 cm grafitos EPS vagy 12-14 cm kőzetgyapot ad megfelelő eredményt. Ezeknél a falaknál különösen sok energiát lehet megfogni, mert a téglafal hőmegtartása messze elmarad a modern építőanyagokétól.
A speciálisabb falazatoknál még körültekintőbb választásra van szükség. A vályogházaknál például a fal páraérzékeny, ezért kizárólag kőzetgyapot javasolható, általában 10-15 cm vastagságban. Itt a vastag polisztirol kifejezetten káros tud lenni, mert a falba zárt nedvesség idővel tönkreteszi a szerkezetet. A kőzetgyapot ezzel szemben páraáteresztő, így nem gátolja a természetes szellőzést.
A panelépületeknél, amelyeknek falvastagsága többnyire 14-16 cm vasbeton, teljesen más hőtechnikai helyzet áll fenn. A vasbeton rendkívül rossz hőszigetelő, így itt különösen indokolt a nagyobb vastagság. A gyakorlat azt mutatja, hogy legalább 12-16 cm grafitos EPS, jobb esetben 18 cm körüli réteg biztosít érdemi megtakarítást.
A hőhidak megszüntetéséhez sokszor elegendő néhány centiméter korrekció. A nyílászárók környékén jellemzően 2-5 cm kiegészítő szigetelőréteg kerül, hogy a fal és az ablak találkozása ne működjön hűtőfelületként. Ez sokszor fontosabb, mint a homlokzat centiméterei, mert a hőhíd az egyik leggyakoribb oka a penészedésnek.
A tetőszigetelésnél még nagyobb számokkal kell számolni, mivel itt a meleg levegő felfelé szökik el. Egy átlagos magyar családi háznál a padlástér megfelelő szigeteléséhez 20-30 cm kőzetgyapot javasolt. A korszerű energetikai előírások szerint akár 30-35 cm is ajánlott, különösen, ha a tetőtér lakott vagy beépíthető.
Aki hőkamerás vizsgálatot végez, jól látja, hogy a falakon elszökő energia gyakran elmarad a födémen át távozó hő mellett. A tető szigetelése tehát legalább annyira fontos, mint a homlokzaté.
Ha tudatosan készülünk a felújításra, a szigeteléssel sokat spórolhatunk. Amennyiben pedig segítségre van szüksége, bátran kérdezze a Budaházépítő szakértőit.
